Dr. Nemes András üzenete:
Örömmel osztom meg veletek ezt a két harmonika-ihletésű verset, melyek közül az egyiket Orosz Zoltánnak írt Orgoványi Anikó, bácsalmási származású képzőművész, költő (szonett harmonikára), a másikkal (párizsi képeslap) viszont az „Ady és Én” irodalmi pályázaton 170 pályázóból második helyezést ért el.
tisztelettel:
Nemes András
Orgoványi Anikó:
Szonett harmonikára
(Orosz Zoltán harmonikaművésznek)
Felzendült édes-morózus hangja,
tűhegyes szilánkokra robbant a csend,
megállt a pörgő téridő idebent –
szonettet dúdolt a harmonika.
S jöttek aztán az akkordok sorra,
lüktetett a fényes balkáni ütem,
ritmusra járta a kólót a vérem,
s körtáncra perdült sejtjeink hada.
Kvintek és kvartok keringtek szépen,
mint sanzon a fülledt párizsi éjben,
s a megszédült lepkék a lámpa körül.
A zene izzó parázzsá hevül,
s ha felcsendül végül a büszke csárdás,
megnyílik a menny és árad az áldás!
+ + +
Orgoványi Anikó:
Párizsi képeslap
Párizsba tényleg beszökött az ősz,
Ady nyomán lépdelt kedélyesen,
széles kalapját szemébe húzta,
s dúdolt szerelmesen.
Sétáltam éppen a Szajna felé,
merre nagy költőnk egykor ballagott,
lelkemben dúdolt harmonikaszó,
s búgtak méla dalok.
Ismerős dallam csendült a téren,
egy kisgyerek bűvölten hallgatott,
szemeiben fényár tüze égett,
lángja égbe csapott.
Elaléltak a fák a boulvaron,
míg hallgatták a szerelem dalát,
s egy rőt falevél szállt le az égből,
megcsókolni a harmonikát.
